Elmúlt a nőnap, de nem múlt el a feminizmus. Vagy húsz cég kedvezményes nőnapi ajánlata érkezett a postafiókomba, minden portál ontotta a „10 legíresebb feltalálónő” típusú cikkeket, 8-án délután egy-szál-virágos nők rajzottak ki a munkahelyekről, a nőnap elfoglalta helyét a rendszerben.
Sőt, némi cinizmussal azt is mondhatjuk, hogy a feminizmus is elfoglalta a helyét a rendszerben, mint annak idején az automobil. Először őrült ötlet, majd érdekesség, később ritkaság, majd úri huncutság lett belőle, végül mindenkinek lett autója, neki való, vagy amilyen jutott. Feminizmus is annyiféle, ahány trend a világban, és közülük a leghangosabbak sokszor a legkevésbé szimpatikusak.
Idén nem sokkal a nőnap előtt került a feministák kereszttüzébe Emma Watson, a Vanity Fair magazinnak készült dekoltázsvillantó képei kapcsán. A színésznőt azzal vádolták, hogy valójában nem is feminista, hiszen eltárgyiasítja a testét. (Emma Watson 2014 óta az ENSZ jószolgálati nagykövete, és a HeForShe kampány arca. ) Emma válasza az ostorozóknak: „A feminizmus nem egy bot, amivel más nőket elverhetünk. A szabadságról, a felszabadultságról és az egyenlőségről szól.”
Azért figyeltem fel erre a kis bulvár sztorira, mert a Harry Potter könyvek Hermionéjét igen megkedveltem, és feltűnt, hogy az őt megformáló színésznő megnyilvánulásait tekintve rokonlélek a regénybeli Hermione Grangerrel. Akár azt is el tudnám képzelni, hogy a varázsvilág hirtelen megszűnésével Hermione Grenger jövője Emma Watson lenne.
Hermione figurájában többek között az a szuper, hogy minden körülmények között önazonos, mindig Hermionés. Egészen megrendültem, amikor észrevettem, hogy a saját kamaszkori létezésemhez képest mennyire szabad. Amellett, hogy megvan minden nyomora, ami egy kamaszlánynak kijár, nem kérdőjelezi meg a saját létjogosultságát, kompetenciáját. Egészen természetes, hogy ő minden körülmények között hermionés. Nekem egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy lehetek a megnyilvánulásaimban is jellegzetes, nem csak a belső életemben. És ebben azt hiszem, nagyobb szerepe volt a környezetemnek, mint az általános kamaszkori bizonytalanságnak. Hermione a nagyon is karakteres fiú barátai között, a konfliktusok ellenére sem kezd átlátszóvá válni, nem kérdőjelezi meg a kompetenciáját, nem akar igazodni. Ha mást gondol, mint a barátai, akkor külön úton jár, mégis nőies érzékenységgel hangolja össze a társaságot. Mindemellett erősen tekintélytisztelő, de van annyira szabad és intelligens, hogy felismerje a követésre méltó, valódi tekintélyt. Igaz, segítségnek van egy szuperképessége: nagyon okos.
Érdekes, hogy Hermione Granger is hajlamos az aktivistáskodásra, talán mert a varázslók között sokan őt is alacsonyrendűnek tartják a varázstalan származása miatt.
A színésznő Emma Watson első, aktivistaként elmondott beszéde azért is lehetett hiteles, mert az érintettségét, téma iránti fogékonyságát saját élményeivel vezette fel. Egy európai fiatal lány először nem a távol élő elnyomott tömegek problémájával szembesül, nem is deklarált jogfosztottsággal, hanem azzal, ahogy elfogy körülötte a levegő egy-egy természetes megnyilvánulásakor, hogy a nőiség bármikor gúny és vicc tárgya lehet, hogy úgy láttatnak, ahogy nem akarom, amivel nem tudok azonosulni. „Először 8 éves koromban kérdőjeleztem meg a nemi sztereotípiákat, amikor dirigálósnak hívtak, mert én akartam megrendezni a darabot, amit a szüleinknek adtunk elő – de a fiúkat ugyanezért nem szólták le. 14 éves koromban a sajtó elkezdett szexuális tárgyként kezelni.”
A feminista Watson nem csak stílusában, de módszereiben is hozza a Harry Potterből megismert intelligens, autonóm Hermione Grangert, ehhez a feladatoz is hermionésan fog hozzá: elment a könyvtárba. Tehát celeb létére nem próbálta meg három jól hangzó mondatra leegyszerűsíteni ezt az egész szellemi hagyományt és komplexumot, ami önmagában nagyon fontos üzenet akkor, amikor divat lett a döntéseinket pillanatnyi érzelmi hatásokkal indokolni.
Olvasmányairól készített egy listát, és arra hívta az érdeklődőket, hogy egyes köteteket hónapról hónapra együtt olvassanak, majd közösen beszéljenek meg. Közösen, az persze azt jelenti, hogy virtuális közösségben, de a XXI. században akár online is olvasóklubot szervezni szerintem önmagában nagyon menő.
Nem meglepő ezek után, hogy új szerepe, a Szépség és a szörnyeteg Belle-je, nem csak tisztaszívű, de könyvmoly is.
Örülök, hogy van híresség, aki a népszerűséget képes összehangolni a szellemi igényességgel, és olyan női karaktert népszerűsít, aki a kamasz lányokat nem frusztrálja, inkább megerősíti.
Szerző: Gerzson
