Nevelj okosan! – Toyota modell és a háztartás

A Toyota híres arról, hogy csak saját maga által kinevelt vezetőket nevez ki. A többi gyár esetében sokszor előfordul, ha a termelékenység nem úgy alakult, ahogy a tulajdonosok várták felvesznek egy külső, operatív vezetőt.  A “külsős” az, aki új módszer segítségével kiigazítja a hibákat és optimalizálja a termelést. Nem így a Toyota. A legelső cikkemben már írtam, hogy mind a vállalatok és családok esetében is fontos, hogy legyen egy belső értékrend, melyet mindenki ismer, és a magáénak vall. Pontosan ezen okokból nem alkalmaz a Toyota külső vezetőket, hanem csak olyan embereket, akik több évtized alatt elsajátíthatták a közös értékrendet. Ha szeretnénk, hogy a mi háztartásunkban is olyan utánpótlás nevelkedjen, aki hiszi és tovább viszi az értékrendünket, akkor alkalmazzuk a Toyota 9. alapelvét és olyan vezetőket neveljünk ki, akik képesek továbbvinni az értékeinket.

Embereket vezetni, menedzselni sokféleképpen lehet. Van, aki szabályokat alkot. Van, aki pusztán utasításokat ad. Van, aki csak felügyel és van, aki a csapattagoktól várja a megoldást. Senkit nem untatnék a különböző vezetőtípusok nevével és további leírásával, ugyanakkor, ami a vezetéselméletből saját családunk számára is alkalmazható, az a „nehézsúlyú projektvezető” intézménye. A lényeg, hogy a Toyota rendszerében a vezetőnek nincs hatalma (nem rúghat ki embereket, nem hoz lényegi financiális döntéseket), mégis minden segítséget és önállóságot megkap, hogy végezze munkáját. Csakúgy, mint a gyerekek esetében. Nincs valódi hatalmuk, ugyanakkor fontos lenne, hogy odaadással és lelkesedéssel végezzék a házimunkát vagy a háztartáshoz kapcsolódó feladatokat. Ha valaki megérzi és átérzi, hogy felelőssége van egy adott dolog miatt (legyen ez akár a teregetés is), akkor sokkal motiváltabb lesz a kivitelezés terén. Felelősséget pedig akkor fog érezni, ha önállóságot kap. Akkor fog megerősödni pozíciójában, ha a munkájára visszajelzést kap, de kérdések formájában. A visszajelzésnek nem célja a szidalmazás, vagy bántás, sokkal inkább, hogy adott szempontok alapján segítsük a fejlődést.

Anyaként mit csinálunk? Gondoskodunk az összes családtag ruhájáról, mossuk, vasaljuk, nyomonkövetjük, hogy a szennyestartó tele van-e, van e hely szárítani, és kinek mikor fogy el a tiszta zoknija. Furcsán hangzik, de folyamatában nem is egyszerű ezt átlátni. Ha szeretnénk, hogy a többi családtag is képes legyen egyszer menedzselni hasonlóan bonyolult folyamatokat, adjuk szabadkezet és adjunk szempontokat. Ne azt mondjuk meg, mi hogyan csináljuk, hanem azt, hogy mi legyen a végeredmény, milyen változókat kell figyelembe venni. Aki már olvassa a cikkeimet, biztos tudja, mit fogok mondani: ha kell, segítsünk abban, hogy lerajzolják a gyerekek a folyamatot.:) Kifejezetten figyeljünk arra, hogy ne szóljunk bele, ha mi másképp csináltuk.

Hagyjuk, hadd fejlődjenek családtagjaink a maguk útján.

Legrosszabb esetben képes lesz majd elvezetni egyszer a saját háztartását.

Ki tudja, lehet nem pont úgy, ahogy mi csináljuk, de megőrzi az értékeket és elveket, amiket otthon szívott magába.

A cikksorozatban Jefrey K. Liker: A Toyota módszer című könyvét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

0 kedvelés
Előző bejegyzés: Családban marad – Keresztes Ilona interjúKövetkező bejegyzés: Szüléstörténetek – Szülés(eM) Monológok

Kapcsolódó bejegyzések