Elsőre nyilván egy őrült ötletnek tűnik, a második gondolatom viszont az volt, hogy ez de jó, miért nem nekem jutott eszembe! Az viszont büszkeséggel tölt el, hogy két magyar lány találta ki. Matécsa Márti és Párkányi Orsi az egyik legkapósabb magyar startup elindítói. Esküvőkre adnak el jegyeket, idegeneknek.
Az egész onnan indult, hogy Márti Kínában tanult, ahol beszerzett egy indiai barátnőt, aki később meghívta őt az esküvőjére. Neki annyira megtetszett a hangulat, hogy itthon elmesélte Orsinak, aki sokáig Ausztráliában élt, ezért mindig lemaradt a barátai esküvőiről. Az jutott az eszébe, hogy de jó volna ez bepótolni, és tulajdonképpen miért nem adnak el az emberek jegyeket életük nagy napjára? A vállalkozás indiai esküvőkkel indult, ez tulajdonképpen egyértelmű választás volt. Egyrészt az indiai esküvői piac a legnagyobb a világon, évente 11 millió esküvőt tartanak itt. Másrészt egy tradicionális indiai esküvő az európai vagy amerikai turistáknak kulturálisan annyira más, hogy biztosan számíthattak az érdeklődőkre. Indiában az esküvő a tradíciók fontos része, és egyben presztízskérdés is, az esküvőre úgy tekintenek, mint a legnagyobb dologra, ami egy ember életében megtörténhet. Itt nincsenek házasságkötő teremben kötött esküvők, alap a több száz, nem ritkán ezer vendég. De nem csak azért hívnak ennyi vendéget, hogy megmutassák, mekkora eseményt tudnak szervezni, hanem azért is, mert Indiában nincs rendes anyakönyvvezetés. Minél több vendéget hívnak a ceremóniára, annál többen tanúsíthatják, hogy a házasságkötés megtörtént.
Ahogy egy tipikus startup, a Join My Wedding is rengeteget tesztelt. Először azt, hogy működik-e egyáltalán az ötlet, van-e rá igény, mennyire nyitottak a párok Indiában. Majd az érdeklődőket elvitték esküvőkre, hogy a gyakorlatban is megnézzék, mik lehetnek a buktatók. De letesztelték a weboldalt is, a bemutatkozó videójuk szövegét szavakra bontották, hogy lássák, melyik szó milyen érzelmi hatást vált ki. Mindent felcsaptak a falra, és ami maradt, abból építkeztek.
A sok tesztnek meg is lett az eredménye. Először napijegyeket akartak árulni, aztán kiderült, hogy ez nem jó ötlet. Indiában nincs kifejezett esküvőszezon, általában 3 naposak az esküvők, és a csillagok állásától függ, hogy mikor tartják meg. Ha az utazók az első napra mennek, akkor általában a többire is. Ha viszont csak a harmadik napra adnának el jegyet, akkor a részvevők kimaradnának egy csomó szuper élményből. Az utazók tulajdonképpen nem is jegyet vesznek, hanem közösségi hozzájárulásként fizetnek a párnak.
A vendégek toborzása először a helyszínen történt, azok közül a turisták közül, akik már eleve Indiában voltak. Nekik kínálták a szolgáltatást mintegy alternatív programlehetőségként. Egy utazó terepügynök, Tóth Enikő, járta a hosteleket, kempingeket, kávézókat, és esküvővendégeket toborzott.
Hamarosan már nem kellett lasszóval fogni az érdeklődőket, bejött, hogy a jó ötlet eladja saját magát. A nemzetközi média hamar felkapta a startupot, már az első esküvőjükön forgatott a BBC. Amerikában, a legfontosabb célországban is gyorsan ráharaptak, a Netflix talk show-ja, a Chelsea Show nagyon szeretne forgatni velük, a legnagyobb hallal, a CNN-nel már régóta zajlanak az egyeztetések. Reklámra nem nagyon kell hát költeniük, az ingyen média adott.
A jövőbeli terv az lenne, hogy az Indiába utazók már eleve belevegyenek egy esküvőt az utazási tervbe. Mivel a célcsoportjuk elsősorban Amerika és Nyugat-Európa, szeretnének felkerülni a Tripadvisor-ra, és nagy álom, hogy a Lonely Planet, a világ legnagyobb útikönyv-kiadója is befogadja őket. Tervben van egy applikáció fejlesztése, de egyelőre még mindig a honlap építése zajlik. Egy startup életében mindig kardinális a tőke és a terjeszkedés kérdése. Ezért Párkányi Orsi a felelős, aki egy Szilícium-völgyi konferenciára utazik szeptemberben, hogy befektetőket szerezzen.
