Rossz ritmusban

Kényszerpihenőn vagyok egy műtét után, így, szeparálva a gyerekektől és a családi élet fősodrától, kezembe vettem a korábban már csak dvd nézéshez használt távkapcsoló(ka)t, és ki tudja mennyi év kihagyás után beüzemeltem a tévét.

A közszolgálati adókon futó imázs hirdetések kapcsán jutott eszembe egy gondolat, ami bánt engemet… A fiatalok figyelmére apelláló Petőfi Rádió és a sportszerető közönséget megszólító M4 hirdetései egyaránt jóarcú, vonzó harmincasok életébe engednek bepillantást nyernünk – melyből mindkét verzióban feltűnően hiányzik a gyermek.

Rossz ritmus

Rossz ritmus

A foci EB közvetítéseit figyelmünkbe ajánló, egyébként kifejezetten szellemes hirdetésben sztár kommentátorok bukkannak fel a képzeletbeli fiatal pár otthonában, Gundel Takács Gábor szájába adva a szlogennek szánt frappáns kérdést: “Beköltözhetünk egy hónapra?!” Ebben a közegben is bőven lehetett volna helyet szorítani egy, esetleg több piros- fehér-zöldbe öltözött vidám kisgyereknek, még kedvesebb és lelkesítőbb lett volna a kis szpot. Gyermekvállalást ösztönző kormányzati családpolitika ide vagy oda, nem így történt.

Nem vagyok ennyire doktriner, önmagában ezért nem is pötyögtem volna le e sorokat, ha aztán nem futok bele a köztévé másik reklámjába, ami azonban már kifejezett hiányérzettel és bosszúsággal töltött el.

A Petőfi Rádió hirdetésére először azt hittem, egy mobilszolgáltató reklámja, afféle “vidám liftzenére komponált gondtalan élet-feeling”. A történet egy (nagyon) szerelmes fiatal pár napját meséli el, attól kezdve, hogy a lány kibújik a fiú mellől az ágyból (a pár tehát javában együtt él), dolgozni megy, kávézik a barátnőivel, miközben gondolatai egyre csak szerelme körül forognak. Az esti, szokott helyre megbeszélt randevún aztán csúcspontjára ér a szerelem. A főhős fiú pajkosan befogja élete párjának szemét és egy zseboroszlánt (bocs, egy cuki kiskutyát) pottyant a lány ölébe. A záró képen pedig a katartikus tabló: „apa”-„anya”- kutyuli boldog hármasa. Nem, véletlenül sem egy pozitív terhestesztre vagy egy bébicipőre, hanem egy rózsaszín masnis ölebre van kifuttatva a reklám. A könnyűzenei rádió új szlogenje: “Életed ritmusa!” – de mintha ez a ritmus a hirdetésben megbicsaklana, a szerelemből nem szülőség, hanem gazdiság fakad…

Ha mindez egy kereskedelmi csatornán fut, csak lemondóan legyintek, de hogy a regnáló kormányzat családpolitikai törekvéseit ennyire negligáló közszolgálati hirdetést hogyan fogadhatott el az MTVA marketingcsapata, nem értem. “Csok”oltatom őket!

0 kedvelés
Előző bejegyzés: Hisztizik a gyerek? Örülj neki!Következő bejegyzés: Egy igazi példakép: a Nagymamám

Kapcsolódó bejegyzések