Veszélyes lehet elkezdeni egy új sorozat nézését, mert rengeteg időt vesz el az életünkből. Én szeretem előre nagyon megválogatni, hogy mibe kezdek bele, mert nehéz „kiszállni”. Miért is vagyunk hajlamosak odatapadni a képernyő elé?
Nagyon vonzó egy sorozatban, hogy a megszokott, számunkra kedves karakterekkel találkozhatunk hétről-hétre. A már leforgatott részeket meg akár maratoni filmnézéssel egymás után órákon keresztül nézhetjük. Vonzó alternatívája a mindennapi teendőkből való kiszakadásnak és a pihenésnek. Tudjuk, hogy mire számíthatunk, ismerjük a stílust és a karakterek jellemvonásait, így a kiszámíthatóság az ismerősség érzését kelti bennünk.
A függőség kialakulásához vezet a leküzdhetetlen kíváncsiság a további történések iránt. Az a bizonyos „na csak még egy részt megnézek” érzés. A sorozatok lehetnek folytatólagos események, ahol általában a legizgalmasabb résznél szakítják meg az epizódokat. Ez a befejezetlenség érzetét kelti a nézőben, így kényszerít a folytatásra. A másik típus, ahol minden részben egy kisebb lezárt történet zajlik, csak a karakterek és a keret állandó.
A hatás című könyvében Robert B. Cialdini az utánzás jelenségéről ír. Pszichológiai kutatások bizonyították, hogy mekkora nagy szerepe van a filmen megnézett jeleneteknek a viselkedésre. Azok a visszahúzódó gyerekek például, akikkel megnézettek egy olyan filmet, amelyben egy kezdetben visszahúzódó gyerek később bekapcsolódott a közösségi játékokban, a rákövetkező hetekben nyitottabbá váltak. A sorozatokban, mint ahogy a filmekben is érvényesül ez a fajta azonosulás. Ha nem is fogunk úgy viselkedni, ahogy a sorozatban játszó színészek, de mindenképpen kihat az értékrendre, ezért nagyon fontos megválogatni, hogy milyen sorozatot nézünk. Én például kimondottan ingerült lettem, amikor a Dexter (egy sorozatgyilkosról szóló) vagy a Gyilkos elmék sorozatokat néztem.
A függőség jele, ha a sorozat teljesen uralja az egyén életét. Mikor a gondolatait a sorozat köti le, arról beszél a munkában és a barátainak, de közben alig várja, hogy hazarohanjon és a kanapéra huppanva bekapcsolhassa a következő részt. Mikor már szinte leragadnak a szemei, akkor is bekapcsolja a következő epizódot, közben észrevétlenül telnek el az órák. Ha a leforgatott részek végére ért, alig várja, hogy az új széria elkezdődjön, strigulákat húzva számolja vissza a napokat. Végül, ha kiderül, hogy vége a sorozatnak, végtelenül csalódottá válik, de aztán persze rátalál egy újabb sorozatra és kezdődik minden elöről…
A függők egyszerre több sorozatot is néznek párhuzamosan, már szinte családtagjaikként köszöntik a szereplőket, és ezáltal eltávolodnak a valóságtól. Mivel a szabadidejüket a képernyő előtt töltik, így családi és baráti kapcsolataik leépülnek. Egyre inkább passzívabbá válnak. Az új dolgok kigondolása, vagy más konstruktív tevékenység, hobbi, szociális események mind háttérbe szorulnak.
Véleményem szerint sokunkkal megtörtént már, hogy egy sorozat időszakosan beszippantott. Egy-egy napra vagy rövidebb periódusra „függők” lettünk, de aztán az évad végével, vagy valami külső esemény hatására ez az időszak lezárult, az élet ment tovább és a sorozat már nem volt érdekes. Ez még az egészséges szint, a valódi függők nem tudnak leállni, és sok esetben külső segítségre szorulnak.
A sorozatok kellemes kikapcsolódást nyújtanak, de fontos meghúzni egy határt. Ezek a szórakoztatóipar termékei, valótlan karakterekkel és eseményekkel, amelyek sokszor nem életszerűek. A forgatókönyvírók leginkább a nézettséget veszik figyelembe, és annak alapján határozzák meg az eseményeket, ritka, hogy a valódi életre vonatkozó gyakorlatban felhasználható tanulsággal szolgálnának.
Szerző: Veronika
