Szőllősné Deák Dóra sportanyuka. Nem fociban vagy úszásban utaznak, hanem egy olyan sportágat választottak a családjával, amelynek Magyarországon nincsenek nagy hagyományai: az alpesi síelést. Három gyermeküknek egy családi klubot alapítottak, és férjével mindenüket belerakták: a szívüket-lelküket, a pénzüket, a házasságukat. Ennek köszönhetően ma már szép eredményeket ér el két fiuk és lányuk, a 14 éves Noa is. Márciusban a 18 éves Barnabás összetettben megnyerte a felnőtt magyar bajnokságot, a 20 éves Benjámin pedig az ifik között diadalmaskodott. Azaz csak nyertek volna, mert egy hónappal a bajnokság után elindult a család azóta is tartó kálváriája, amelynek nem tudni, mikor lesz vége, és a bizonytalanság lassan felőrli a szülőket. Harcban állnak a szövetséggel, és egyelőre nem ők állnak nyerésre. Egy adminisztrációs szabálytalanság miatt másfél évre eltiltották a két fiút a versenyzéstől, ami akár a karrierjükbe is kerülhet, pedig az még jóformán el sem kezdődött.
Az egész azzal indult, hogy mivel a gyerekek Ausztriában járnak iskolába, és főképp ott is versenyeznek, a márciusi magyar bajnokság előtt nem volt érvényes magyar sportorvosi engedélyük. Megpályáztak viszont egy, a Magyar Olimpiai Bizottság által meghirdetett ösztöndíjat, amelyet azok nyerhettek el, akiknek reális esélyük volt kijutni a téli olimpiára. A támogatást meg is kapták, a Magyar Sí Szövetség által rendezett magyar bajnokságra pedig sportorvosi igazolás helyett benyújtották a Dr. Tállay András által a MOB pályázathoz kiállított igazolást, miszerint a fiúk versenysportra alkalmasak. Az ehhez szükséges vizsgálatokat magánúton végezték. ”Akinek van egyesületben sportoló gyereke, az tisztában van vele, hogy zajlanak általában ezek a hivatalos sportorvosi vizsgálatok. Rád néznek, és kapsz egy pecsétet. Ehhez képest a mi gyerekeink átestek terheléses teszten, vérvételen, szív-ultrahangon, évente kétszer is.” – mondja az édesanya.
Az igazolást annak rendje és módja szerint be is mutatták a szövetségnek, amely elfogadta azt, és kiállította a versenyengedélyt. A sikeres bajnokság után egy hónappal aztán jött a feketeleves. A szövetség fegyelmi tárgyalást indított mindhárom gyerek ellen, mondván, hogy nem volt érvényes sportorvosi igazolásuk, azaz csaltak. Amit Tállay doktor, aki nemzetközileg is elismert sportsebész, több olimpián volt a MOB vezető orvosa és jelenleg is a Sí Szövetség keretorvosa, kiállított, az pedig valótlan tartalmú. Az elsőfokú fegyelmi tárgyaláson ezért a két fiút két évre, az akkor még 14 év alatti Noát egy évre tiltották el. „Ilyen súlyos ítéletet doppingolásért szoktak kiszabni, nem egy igazolás hiánya miatt” – fakad ki az anyuka. „Én tisztában vagyok vele, hogy mi is hibáztunk, de jóhiszeműen jártunk el, nem akartunk csalni. Ráadásul a MOB el is fogadja az igazolást, csak a szövetség nem.”
Másodfokon eljárási hibák miatt visszautalták az ügyet első fokra, ahol 18 hónapra mérsékelték az eltiltást a fiúk esetében, Noát pedig felmentették. Ahogy Noa, úgy a két fiú is rendelkezett osztrák sportorvosival, amellyel kapcsolatban az OSEI (Országos Sportegészségügyi Intézet, a sportorvosi rendszer működtetője – a szerk.) kiadott egy állásfoglalást, hogy az EU-n belüli országokban elfogadhatók más uniós tagországok által kiadott igazolások, a Sí Szövetséget azonban ez nem érdekli. A család most éppen az újabb másodfokú tárgyalásra vár, de lassan már nem reménykednek, pedig az eredményeik alapján a két fiú akár a jövő évi téli olimpiára is kijuthatna, a kvalifikációs szintet teljesítették. Csakhogy ez akkor nem lehetséges, ha épp az eltiltásukat töltik.
De hogy lehet, hogy egy ilyen pimfnek tűnő adminisztrációs hiba miatt két fiatal reménységet ilyen példátlanul kemény büntetéssel sújtsanak? Szőllősné Deák Dóra szerint nem a gyerekekről van szó, a férjét akarják megbüntetni, a fiúk csupán eszközök erre. A férje ugyanis, miután a szövetség vezetői gyakorta nyilatkoztak a sajtóban az utánpótlás-programba öntött pénzekről, elkezdte firtatni a szövetség gazdálkodását, szeretett volna betekintést nyerni a támogatások elosztásába. Miután nem biztosítottak neki lehetőséget arra, hogy minden szerződést, így a honosított horvát Samsal Daliborét megtekintse, feljelentette a szövetséget. A szülők véleménye egyértelmű: „12 éve Kaszó Klára irányítja az egész szövetséget a háttérből, márciusig ő volt az ügyvezető elnök, amióta Kálomista Gábor lemondott az elnökségről, azóta a magyar szövetségben nincs is pozíciója, mégis minden tőle függ az egész szövetségben. Az elnökség az ő kezében van, mindent egyhangúan megszavaznak. A közgyűléseken különféle szabálytalanságok derültek ki. Nem feltételezzük, hogy sikkasztottak, de a támogatások csoportosítása nem igazságosan történik. Kaszó Klárának van vagy 50 klubja, ezek vattaklubok, amiket ő alapíttatott, és velük azt fogadtat el, amit akar.”
Az eset kapcsán Miklós Edit, a jelenlegi legsikeresebb magyar versenyző is megszólalt, Facebook oldalán egy posztban foglalt állást a szövetség mellett, még nagyobb vihart kavarva. A sítársadalom, -amely egészen picike, hiszen 20-30 igazolt versenyző van felnőtt és ifjúsági szinten – nagy része viszont kiállt Szőllősék mellett. Miklós Edit véleményét az anya sportszerűtlennek tartja, hiszen soha nem volt lehetőségük tréningezni vele, nem is láthatta a gyerekeket edzeni vagy versenyezni, ahogy a honosított horvát versenyzővel sem tudtak edzeni, hiába ígérték nekik. „Samsal Dalibor érkezése is felkavarta az állóvizet. Azt mondták, hogy ő nem fog senki elől elvinni helyet, hiszen olyan jó, hogy majd csinál még egy helyet az olimpián. Nem így történt, most csak egy kvótája van az országnak. Szlalomban kétség nem fér hozzá, hogy sokkal jobb síelő, mint bárki más Magyarországon, de ő csak ezt az egy számot csinálja, másban nem indul. Az én fiaim, vagy más fiatal, meg 4 vagy 5 számban el tudnának indulni. Nem tudom, hogy kinek mi a fontosabb. Hogy ő lesz huszadik, vagy az én fiam harmincadik, körülbelül erről beszélünk.” – nyugtázza az édesanya.
Mivel hasonló esetekben, például a tavalyi magyar bajnokságon, amikor két, szintén Ausztriában tanuló gyereknek nem volt sportorvosija, nem történt fegyelmi eljárás, ezért a család egyértelműnek tartja, hogy a gyerekek esetét csak felhasználja a szövetség az ellenük vívott harcban. Ami igazán fáj a szülőknek, hogy tudják, ők is hibáztak, de a gyerekek bűnhődnek, egy aránytalanul súlyos büntetéssel, hiszen a sporttörvény szerint is arányosnak és nevelő szándékúnak kell lennie a szankciónak.
A család már nem hiszi, hogy bármelyik fiúnak is lenne esélye kijutni az olimpiára, hiszen a szövetség dönti el, ki lesz az induló azzal az egy kvótával. Az édesanyát nagyon megviselték a történtek. Azt mondja, a fiúk sportemberek, elfogadják, ha versenyen alul maradnak, és emiatt nem mehetnek. „De ha egy sportorvosi miatt valakit eltiltanak másfél évre, akkor az azt jelenti, hogy két szezont kell kihagynia. Egy eltiltás egy ilyen korú gyerek életében olyan törést tud okozni, amit a későbbiekben már nem lehet jóvátenni.”
Pedig a család rengeteget dolgozott a sikerekért. Mivel itthon nem adottak a feltételek, lévén, hogy nincsenek alkalmas síterepek, közel 15 éve kétlaki életet folytatnak. Három gyermekükkel egy családi klubot alapítottak, és Dóra a féléves Noa lányával, valamint két fiával kiköltözött Ausztriába, először a nyelvtanulás miatt, aztán jött a síelés.” Iszonyú nehéz volt, mert én kint voltam a gyerekekkel, a férjem itthon dolgozott, és csak hétvégenként tudott együtt lenni a család.” – emlékszik vissza az édesanya. És ez így zajlott 14 évig. A gyerekek általánosban két iskolába is jártak, itthon és kint is. Október végén, őszi szünet kezdetén a gyerekekkel kiment Ausztriába, a húsvéti szünet végén költöztek csak haza. „Így végigcsinálni egy házasságot, ez mindkét fél részéről áldozat, nagyon fárasztó, rengeteg szervezést jelentett és rengeteg energiát emésztett fel”. Ennek ellenére megérte, mondja Dóra, hiszen a gyerekeknek a versenysport olyan tartást és lehetőséget ad, amit máshol nem biztos, hogy megkaptak volna. Szeretik csinálni, kaptak még egy nyelvet, meg egy nyíltabb gondolkodásmódot, ezért egy percig nem bánja a sok áldozatot sem ő, sem a férje. Ez az első év, hogy a legkisebb gyerek is középiskolás már, kollégista lett, ahogy a bátyjai, így már csak kint járnak iskolába mindhárman.
A sikereket saját erőből érték el, mindent saját kasszából fizetnek, ahogy a többi család a magyar sísportban. „Az osztrákok jobban támogatnak minket úgy, hogy ha eredményt érünk el, nem nekik nyerünk. Amikor leültünk Kaszó Klárával, megkérdeztük, mi legyen a megoldás, meg tudunk-e békélni, vagy menjünk el külföldre, akkor szemrebbenés nélkül azt mondta, hogy mehetünk nyugodtan. Magyarok vagyunk, elsősorban magyar színekben szeretnénk versenyezni, de annyi munka és pénz és áldozat van benne, hogy ha nem hagynak más választást, akkor kénytelenek leszünk országot váltani”.
Szerettük volna megszólaltatni a cikkben a Magyar Sí Szövetség képviselőit is, azonban e-mailben feltett kérdéseinkre még nem érkezett válasz.
