Réges-régóta vágytam egy teraszra, valószínűleg azért, mert amolyan igazi nekem soha nem volt. Panelházban nőttem fel, ahol persze teraszra esélyem se lehetett, de erkéllyel szerencsére rendelkezett a lakásunk. Igaz, ez amolyan bútorraktár félének számított, ilyen-olyan komódokkal meg ládákkal teli, amikben nagymamám számtalan, „majd jó lesz egyszer valamire” holmija rejlett. Én viszont kényelmes külső térként tekintettem rá: kitelepedtem a ládára az uzsonnámmal meg egy kis nassolnivalóval, és ott írtam a házi feladatot, meg ott tanultam meg a leckét. Időről időre a tájat is néztem, azaz a betonerdőt.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy teraszt kempingszékek vagy fehér műanyag székek, nyugágyak és napernyők jellemeztek. Akkoriban feladata a tökéletes pihenés biztosítása volt, szerintem egy jó terasz ma már ennél sokkal többet tud. Ennek ismérvei, á lá Réka:
– Annyira nagy, hogy a nyári időszakban gyakorlatilag itt él a család. Kiköltöztetik a bútorokat tavasszal, és csak az első fagyok idején cuccolnak vissza.
– A terasz olyan, mint egy kinti étkező. Áll itt egy hatalmas asztal, körülötte sok szék, hogy mindenkinek jusson hely. Az alap máris megvan egy jó kis szabadtéri bulihoz.
– Annyira az otthon részeként tekinthetünk rá, hogy akár itt is lehet aludni. Például kiteszünk ide egy kanapét, ami napközben ülőalkalmatosság, éjszakára meg ágynak lehet kihúzni. Télre érdemes nejlonnal letakarni, hogy a nyirkos időben ne dohosodjon be. A tetőtérből lehozhatunk ide szivacsokat, ezekkel gyakorlatilag beborítható a terasz, és itt rendezhetnek a gyerekek pizsama-partit.
– A teraszunk lehet a nyári konyhánk is. Kerülhet ide egy téglából épített vagy tapasztott tűzhely, egy klasszikus sparhelt, esetleg egy sütőkemence is. Mennyivel jobb kint befőzni azt a sok lekvárt meg befőttet a szabad levegőn, mint egy 40 fokos konyhában!
– A terasz tetejére kerülhet egy aszaló. A tető alatti térben, a magasba felfüggesztett tálcán száradhatnak az épp aktuális idénygyümölcsök. Itt kellően meleg van, és jól átjárja a szél. Csak arra kell figyelni, hogy szúnyoghálóval akadályozzuk meg a darazsak dézsmálását.
– Ha viszont nagyon ki van téve a szélnek a terasz, akkor érdemes egy szélfogó falat építeni arra az oldalára, ahonnan az uralkodó szelek támadni szoktak. Ez lehet egy áttört rács, amit növényekkel futtathatunk be.
– Nem hidegburkolat a padlója, mint például beton vagy kerámia, hanem fa, hogy a hűvösebb időben is kellemes érzés legyen mezítláb kilépni rá. Bár a szívemhez a rusztikus terméskő-burkolat is közel áll.
– A jó teraszt mindig befedi valami, ha nem is állandóan, de ideiglenes lehetőségként mindenképpen. Soha nem értettem azokat a fotókat, amikor textilborítású kanapék pihe-puha párnákkal meg lágy esésű kelmékkel kint vannak egy fedetlen teraszon. Mi van akkor, ha leesik az eső? Gyorsan bepakolnak mindent? Vagy szétázik az összes holmi? Épp ezért legalább egy kihúzható napárnyékoló legyen fölöttünk, de legjobb az állandó tető. Eshet az eső, mi nem ázunk el, záporban is kint lehetünk a jó levegőn. Ha átlátszó a tető (üveg vagy műanyag), akkor sok fény jut be a teraszra, aminek tavasszal meg ősszel örülünk. Viszont nagy melegben itt dúl a szauna-életérzés, ezért érdemes bambuszrolókkal, függönyökkel leárnyékolni az erős napsugarakat.
– A teraszon aztán tényleg játszhatunk a természetes anyagokkal. A fonott fotel ideális választás. Az asztalt boríthatjuk csempe-mozaikkal. És kirakhatunk ide egy faládát is, ami elnyeli a sok kint felejtett gyerekjátékot, viszont a tetejére is felkucorodhatunk, ha sok a vendég.
– A terasz annyira szerves kapcsolatban lehet a kerttel, hogy élő fából készülhetnek a tartóoszlopai. A hántolt, de göcsörtös természetességében meghagyott fa szerintem a legideálisabb anyaga a korlátoknak, gerendáknak.
– Ha fellógatunk a gerendára egy szélcsengőt, akkor a fa kongóbb, vagy a fém csilingelőbb hangja nyugtathat meg.
– A teraszon sokféle módon elhelyezhetők olyan növények, melyeket aztán hidegebb időben be lehet vinni a télikertbe, hogy ott teleljenek át. Balkonládába muskátli, függő-kaspóba petúnia rakható, nagy kerámiacserepekbe számtalan fajta szobanövény, dézsába pedig akár egy kisebb citromfa is.
– Ha kint eszünk, óhatatlanul is lemorzsázunk a földre. De ennek van egy pozitívuma: a sok finomság odavonzza a madarakat. Nincs annál kellemesebb látvány, mint kinézni a teraszra, és látni a korláton egy odaröppent cinkét, ugrándozni egy verebet. Ha télen is ide akarjuk csalogatni szárnyas barátainkat, akkor télire függesszünk fel egy madáretetőt a tető alá.
Tavaly megvettük a házunkat, aminek egy, a fentiekhez hasonló terasza van. Nagyon szeretek kint lenni! És most már nem panelházakat látok a teraszról, hanem fákat.
Képek: lakbermagazin.hu
Rékaútja
