Terhes tinik – A rózsaszín szemüvegtől a rózsaszín csíkig

Régi történet ez a leányanyákkal. Már az ókori görögök is … Vagyis nem, ők nem tipródtak ennyit ─ kislányom döbbent értesülései szerint kitették a „felesleget” a városfalakhoz. Nos, saját nagymamám is igazodott saját korának helyi szokásaihoz, amikor beletörődött a korán szerzett anyaságba. Ő a két világháború között került „bajba”, pont annyi idősen, mint Annalisa Strada A két rózsaszín csík című regényének főhőse, Perla, akinek viszont döntenie kell, melyiket a három közül? Mármint a három lehetőség közül, melyek közül egyik sem tűnik vonzónak egy tizenéves számára: válassza az abortuszt, szülje meg és adja örökbe, vagy szülje meg és nevelje fel a gyermeket?

Nem tudom, hogy jobb lett volna-e a nagymamámnak, ha megadatott volna neki a választás lehetősége? Leszármazottainak népes táborában mi mindenesetre örülünk, hogy meghozta értünk ezt az áldozatot, mely abban a korban egy sokkal változatosabb élet lehetőségétől választotta el örökre. De, késő bánat eb gondolat ─ kivéve persze a regények főhőseit, akik ugye, a mi okulásunkra idézik fel saját balgaságuk történetét!

Több tucat felejthető filmből, sok regényből és a hétköznapi életből is ismerős a történet: két ember a legesetlegesebb helyen (egy tornaterem öltözőjében), időben (egy sportnapon), hirtelen felindulásból válik eggyé, igaz szerelem és összetartozás nélkül. Hogy ilyenkor mi van? Ez derül ki a főhős, Perla belső monológjából, melyben átélhetővé válik az a helyzet, amikor egy lánynak és egy fiúnak eszébe sem jut az, hogy gondolkozzon, dacára a sok-sok iskolai felvilágosításnak. Egy ilyen kaland után keserű a megbánás még akkor is, ha a terhességi teszten csak egyetlen rózsaszín csík virít.

Sajnos azonban Perla kettőt lát, s ezt a kifejezetten frusztráló helyzetet ─ melyben kénytelenek vagyunk a szimpatikus főhősnővel azonosulni és szenvedni ─ humorral, papolás és „lám-lám” felkiáltások nélkül adja vissza az írónő. Megjelennek az ilyenkor szokásos mellékszereplők is: a felelőtlen, szintén kamasz szépfiú, a szeretetteljes és naiv barátnő, a túlságosan elfoglalt és veszekedős szülők, a kistestvérek, no meg Davide bácsi, aki egy végre nem hajtott abortusznak köszönheti létét. Ők mind hozzátesznek egy-egy színt a lány történetéhez, ugyanakkor mind nagy önuralmat gyakorolnak és eltekintenek attól, hogy kifejtsék világnézetüket, így Perla eszményi módon eljut oda, hogy egyedül hozhat döntést.

Nem lövöm le a poént, ha azt mondom, hogy az olasz írónő nem lövi le a poént. Talán igaza is van: ha egy problémát nem lehet megoldani, akkor jobb átlépni rajta. Az, hogy pontosan Perla végül mit tesz, csak egy döntés a sok közül, melyet naponta rengeteg nő meghoz így, vagy úgy. Ismerjük a keresztény tanítást a kérdéssel kapcsolatban, miszerint az élet a fogantatástól kezdődik, elpusztítása pedig bűn. Lehet, hogy Davide bácsi velem együtt ezt mondaná, ha nem ragadna mindig villáskulcsot a kritikus helyzetekben a beszéd helyett. Lehet, hogy az ügyvéd apa meg azt mondaná, hogy a pár hetes embrió még nem érző lény, megölése tehát nem lehet bűn, hogy ennek nem lesz következménye, mert ez csak egy kisműtét. De itt most nem érveket kapunk, hanem a helyzet hangulatát kapjuk vissza, s ez talán hatásosabb.

Isten szabad akaratot adott nekünk, és szabadon követhetünk el jót és rosszat is. Eszerint az írónő is szabad akaratot adott Perlának. Nem mi döntjük el, hogy mi a jó és mi a rossz, de szabadon dönthetünk, és kereshetjük a jó megoldást. A könyvet elolvasni viszont jó döntés lesz. És akkor talán a mi tinijeinknek nem is kell választani, és mi is nyugodt szívvel várhatjuk a karácsonyi kisdedet.

Evarek

Annalisa Strada (2017): Két rózsaszín csík, Budapest, Tilos az Á Könyvek

4 kedvelés
Előző bejegyzés: Ünnepekkor is egészségesen – Különleges karácsonyi receptek cukormentesenKövetkező bejegyzés: Hülye vagyok, vagy csak tejérzékeny? – Az önmarcangolástól a diagnózisig

Kapcsolódó bejegyzések