Manapság gyakorlatilag bármilyen lehet a hajunk, amilyet csak szeretnénk. Ha nem tetszik az „unalmas” barna, festethetjük hidrogénszőkére vagy hupililára is. A göndörök kivasalhatják, az egyenesek bedauerolhatják. Póthaj segítségével rövid hajból pikk-pakk lehet hosszú, ritkásból sűrű.
Ez az egész igazából arról szól, hogy mindig mást akarunk, mint amit kaptunk a természettől, elégedetlenek vagyunk az adottságainkkal. Hagyjuk, hogy az aktuális trend vagy a kolléganőink mondják meg, milyen legyen a frizuránk. Pedig teljesen mindegy, mit sugall a divat, ha az adott szín vagy fazon nem illik hozzánk. Kreol bőrhöz, koromfekete szemöldökhöz szőke haj, kerek archoz frufru – inkább nevetséges, mint divatos. A legegyszerűbb és (szerintem) a legnőiesebb a sima vagy hullámos hosszú haj.
A hajnak koránt sincs annyi kenceficére szüksége, mint amit a reklámok sugallnak. A sok balzsam, meg fixáló, meg lakk, meg kutyafüle, mind arra jó, hogy a pénzünkből a kozmetikai cégek gazdagodjanak meg. Ráadásul ezekkel inkább kárt teszünk benne, amit aztán újabb „csodaszerekkel” tehetünk jóvá. Az egész egy ördögi kör, csakúgy, mint a gyógyszereknél.
Hagyjuk inkább a fölösleges kozmetikai módszereket! Aki családanya és dolgozó nő, akinek a napja munkával, háztartással és gyerekneveléssel telik, amúgy is nehezen tud időt szakítani hosszadalmas procedúrákra, illetve pénzt fordítani költséges eljárásokra, termékekre.
Amire a hajnak viszont tényleg szüksége van, az a napi szintű kibontás, hogy fényessé, selymes tapintásúvá váljék. Nagyanyáink derékig érő hajukat befonták éjjelre, így reggel könnyedén ki tudták fésülni. (A hagyományos népi hajviseletekről még fogok írni ebben a hónapban.)
Fontos a rendszeres hajmosás. A korpás hajat ajánlott leggyakrabban mosni, a zsírosat gyakrabban, a szárazat ritkábban. Nem kell naponta, hetente vagy kéthetente bőven elég, és nem kell dupla adaggal; ez a tévhit csak azért terjedt el, hogy minél több sampon fogyjon. Jótékony hatású lágy esővízzel hajat mosni. Samponból környezetbarát, biológiailag lebomló, természetes anyagokból készült készítményeket javasolok, pl. csalános, mézes, kakukkfüves…
Házilag is készíthetünk hajápolókat. Csak ki kell mennünk a kertbe, vagy erdőre-mezőre, de az is elég, ha csak kinyitjuk a kamraajtót. A természet olyan sok mindenre kínál megoldást, tele van gyógyító- és ápolószerekkel. Itt az az érvényes, mint a bőrápolásnál: amit megennél, azt nyugodt szívvel magadra is kenheted. A zsíros hajat búzakorpával kenjük be, a szárazat pedig tojássárgás vagy olajos pakolással kényeztessük. A hajat fényessé teszi az ecetes vagy kamillás öblítés. Különleges illatú lesz a hajunk a teafától, levendulától vagy citromfűtől.
Teljesen fölösleges hajszárítót használni, nekem sincs. A nyári napsütésnél vagy télen a kályha melegénél ugyanúgy megszárad a haj, ráadásul energiát is megtakarítunk, és a forró levegő sem roncsolja a hajat.
Ha rendszeresen (félévente, évente) vágatunk belőle egy kicsit, megszűnnek a betört hajvégek, és gyorsabbá válik a növekedés.
Legjobb volna, ha hagynánk a hajat a természetes rend szerint megőszülni. Ha azonban nem bírjuk elviselni a „mákos” színt, és mindenképp a festés mellett döntünk, javaslom a hennát. Igaz, kicsit macerásabb, mint a normál festék, csöppet drágább is, de legalább természetes. Itt is érvényes az, hogy az új szín ne térjen el túlzottan az eredetitől.
Eddig csak a külső ápolásról írtam, pedig legalább ennyire fontos a belső is. A sok külső tünet (pl. hajhullás, korpa) gyulladást, vitaminhiányt, azaz a belső egészség felborulását jelezheti. Tehát az egészséges samponok és hajfestékek mellett az egészséges táplálkozással is sokat tehetünk hajunk egészségéért.
Szerző: Réka
