Kétféle háztartás létezik, az egyik, ahol mindig minden óramű pontossággal működik, másik pedig a teljes káosz. Talán átmenetet képez a kettő között az, amelyik szeretne nem káosz lenni, de nem sikerül neki. Az üzleti életben több mint 100 éves tapasztalat, rendszerelemzések és szervezetfejlesztési törekvések próbálták feloldani az örök konfliktust:

A szabványos működés kiszámítható, biztos, állandó minőséget garantál, ugyanakkor megöli a kreativitást, és ellehetetleníti a fejlődést. Az organikus működés (amikor szinte nincs hierarchia egy szervezeten belül), szárnyad ad a kreativitásnak, de kiszámíthatatlan termelést és minőséget produkál. A szinte feloldhatatlan ellentétet sikerült a Toyotának élhetővé tenni, és olyan rugalmas szabványozottságot bevezetni, mely garantálja a minőséget, de teret ad a munkások szabadságának, kreativitásának is. Ha vágyunk rá, hogy háztartásunk egyszerre legyen rendezett, de rugalmas és spontán, kövessük a Toyota 6. alapelvét, miszerint alkalmazz szabványokat, hogy biztosítsd a fejlődést!

A fenti bevezető meglehetősen bonyolult, azonban ha egy hétköznapi helyzetre alkalmazzuk, máris mindenki érteni fogja és rájön, hogy igazából ez a kisujjában van. Vegyük a főzést. Minden háziasszonynak van olyan étel, amit könyv nélkül készít, úgy, ahogy ő szokta. Mégis hogyan alakult ki a saját receptje? Úgy, hogy kitalálta, majd alkalmazta a szabványokat, majd amikor ezzel megvolt módosította úgy, ahogy ő úgy gondolta. A szabályok megteremtését nem lehet megspórolni. Ha nem tudjuk, mi hogyan működik, mi hogyan készül, soha nem várhatjuk, hogy tudjunk rajta változtatni, hiszen ez esetben nem látjuk az alapreceptet. Nem tudjuk, miből lehet sok vagy kevés az adott ételben. Mindenki imádja elolvasni, azokat a cikkeket, hogy „10 tipp a megfelelő gardróbhoz” vagy „Hogyan legyen tökéletes a kamránk?” vagy „Hogyan tarts rendet a hűtődben?”. Amikor ezeket olvassuk, nem vesszük észre, hogy olyan mintha nekiállnánk főzni, anélkül, hogy ismernénk az alapreceptet. Ha valaminek a megváltoztatása jár a fejünkben, tegyük fel a kérdést: „Azt tudom, hogy most hogyan működik? Fel tudom írni, le tudom rajzolni?”Szabványosítás és változás kéz a kézben járnak, nem pedig egymás ellenhatói. Leírom, átnézem mi, hogy működik, megfigyelek egy darabig, majd pedig módosítok, ahogy szükségesnek érzem. Ez az igazi tavaszi nagytakarítás! Vegyük észre, hogy kapcsolódunk egyfajta körforgáshoz. Állandósult működés, változás, majd ismét állandósulás és így sorban.

Legtöbbünknek az az elvárása, hogy legyen már egyszer valahogy, és kész. Legyen tökéletes a lakás, működjön tökéletesen a háztartás (és persze a társas kapcsolataink is). Azonban az erre való törekvés beszorít minket egy adott sablonba, szabványba, meggátolja a fejlődést, és ellehetetleníti a megújulást. Reggelente, mikor fej- és lábkörzéseket végzek, mindig figyelmeztetem magam erre a körforgásra. A háztartás kapcsán keressük a szabványok és fejlődést kínálta dinamikát, ahelyett, hogy a kimerevített tökéletességre törekednénk.

A cikksorozatban Jefrey K. Liker: A Toyota módszer című könyvét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

Share