Nemrég az egyik közvélemény kutató cég, a Policy Solutions tanulmányában döbbenetes dolgot olvastam: “míg az osztrák, lengyel fiatalok kb. fele mutat valamilyen szintű érdeklődést a politikai témák iránt, addig a magyar Y generáció kevesebb, mint harmada foglalkozik a közélet kérdéseivel, és mindössze 6% mutat kifejezetten komoly érdeklődést a politika iránt…
Az egyéni jólétet, önmegvalósítást érintő kérdések sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak a régió fiataljai számára, mint a közösségi értékek.” A nemzeti összetartozás napján azon morfondírozom, hogy vajon Trianonról mit tud, mit gondol az Y generáció, vagyis az 1980-2000 között született korosztály? Szétszakítottság, határon túli magyarság, nemzettudat. Ezek csak üres szavak számukra, vagy érzik a súlyát annak, hogy mi történt 1920 június 4-én? Ha kifogtak egy jó töri tanárt, vagy a szüleiktől hallottak a békediktátum szörnyűségéről, esetleg jártak Erdélyben is, nem csak az olasz riviérán, akkor szerencsések.
Piszkosul szerencsések, mert a mai világban ugyan nem trendi ilyesmikkel foglalkozni, de én mégis úgy gondolom, hogy sokkal előrébb indul az életben, aki ismeri a gyökereit. A közös nemzeti történetünkből ered ugyanis mindannyiunk egyéni sorsa. Attól, hogy itt élünk, ahol, hogy 40 év kommunizmus után demokrácia van senki nem tudja magát függetleníteni. Hogy gondolhatják azt a fiatalok, hogy az egyéni jólétük, boldogságuk megteremtése a közösségi értékek semmibe vételével is megvalósulhat? Az ember társas lény, erre előbb vagy utóbb mindenki rádöbben, az is, akit átmenetileg beszippantott a virtuális világ. Mások életét is egyébként azért bambuljuk a közösségi hálón, mert genetikailag vágyunk arra, hogy egy közösséghez tartozhassunk.
A politikai közösség tagjának lenni, vajon miért nem ilyen vonzó a mai huszonévesek számára? Petőfiéknek meg miért volt az? Hahó gyerekek, a politikusok épp a ti jövőtökkel kapcsolatos döntéseket hozzák most meg a parlamentben, ébresztő! Petőfiék épp ezért küzdöttek ’48-ban, hogy nektek már lehessen beleszólásotok a sorsotok alakulásába. A valóság show-k és a celeb-vetélkedők dömpingjében persze naivitásnak tűnhet azt várni, hogy a fiatalok inkább a Magyar Televízió Trianonról szóló összeállítását nézzék, főleg, hogy már nem is tévéznek…Viszont én láttam, és már a neten is hozzáférhető Vujity Tvrtko “Túl minden határon, a könyv titka” c. riportja, amire talán az Y generációból is felfigyelnek majd páran, mert roppant érdekes. Jó példája annak egyébként, hogy egy közszolgálati csatornán sugárzott műsornak sem kell feltétlenül száraznak, unalmasnak lennie. Ti tudtátok pl., hogy Magyarországnak bő másfél évtizedig volt gyarmata Kínában? Ha Trianon kapcsán nem veszítettük volna el ezt is, ki tudja, mi mindenre vitték volna már az ottani magyarok…
