Válaszkész szülő, kiegyensúlyozott gyerek - A kötődő nevelés típusai

A babákhoz való hozzáállásunk sokat változott az elmúlt időben. A pszichológiai kutatásoknak köszönhetően jól alátámaszthatóan bizonyíthatók lettek az addig csak homályos anyai ösztönként ismert szülő-gyerek viselkedésformák. Szerencsére ma már elavultnak számítanak Dr. Spock tanácsai, aki szerint a gyereket csak letéve, időre etetve, sírni hagyva lehet nevelni.

Kötődéselméletek kialakulása

Harry Harlow amerikai pszichológus az anya-gyerek kötődést vizsgáló majomkísérletei révén lett híres. Az érintés biztonságának jelentőségét bizonyította a majomkölykök fejlődésében. Hírhedt kísérletében egy drótanyát és egy szőranyát tettek a majomkölykök mellé, amelyek közül a drótanya tartotta a táplálékot (cumisüveget). Azt tapasztalták, hogy a kölykök az idő nagy részét a szőranyába csimpaszkodva töltötték, a drótanyához csak táplálkozni mentek. Eredményei bizonyították, hogy az érintés és közelség nagy szerepet játszik a kölykök fejlődésében, az anya nem csupán táplálékforrás, de egy biztos érzelmi bázist jelent számukra.

John Bowly brit pszichológus alapozta meg a kötődéselméleteket. A kötődés velünk született késztetés, amelyet a csecsemő a gesztusaival kommunikál. Az anya a válaszkészsége révén adja a párbeszéd másik oldalát, amely során kialakul a biztonságos kötődés. Négyféle kötődésfejlődési szakaszt határozott meg az első három életév során.

Mary Ainsworth kanadai pszichológusnő dolgozta ki a négyféle kötődési típus elméletet. Az ún. idegen helyzet kísérletének menete a következő volt:

  • az anya és a csecsemő egy idegen szobába mennek
  • belép egy idegen, beszélget az anyával, majd az anya feltűnés nélkül távozik
  • a csecsemő egyedül marad az idegennel, majd ő is kimegy, kisvártatva visszajön
  • visszajön az anya

Ainsworth a gyerekeket reakciójuk alapján négy csoportra osztotta:

1, Biztonságosan kötődő: Szabadon felfedezi a környezetét, amíg az anya jelen van, mérges lesz, mikor távozik, és örül, amikor visszatér. Akkor alakul ki, ha az anya elérhető, és képes felismerni és kielégíteni a gyermeke igényeit.

2, Bizonytalan elkerülő: Elkerüli, vagy figyelmen kívül hagyja az anyát, nem fedezi fel a környezetet. A viselkedés abból fakad, hogy a gyermek jelzései sokszor megválaszoltalanok maradnak, kezdi azt hinni, hogy jelzéseivel nem tud hatni az anyjára.

3, Bizonytalan ambivalens: Szorong a felfedezéstől még az anya jelenlétében is. Távozásakor bánatos lesz, visszatérését ambivalens érzelmekkel fogadja. A kutatók szerint ennek a reagálásnak a gyökere, mikor az anya elkötelezett, de a gondoskodást a saját szükségletei szerint adja, nem a gyermek jelzései szerint.

4, Dezorganizált: Az anya hiányában és visszatértekor kényszeres mozgásokat tesz, egyesek nem mozdulnak, mások ringatóznak vagy ütik magukat. Jellemzően komoly traumát átélt vagy szenvedélybeteg szülők gyermekei válnak dezorganizált kötődésűvé.

Fontos kihangsúlyozni, hogy nemcsak az első, hanem az első három csoport normális, csak a negyedik csoportba sorolható gyerekek igényelnek külön pszichiátriai kezelést.

Válaszkész nevelés

A válaszkészséget sok mítosz övezi. Mitől leszek válaszkész anya? Folyton szoptatnom, kendőben hordoznom és együtt aludnom kell a kisbabámmal? Az összes szükségletemet alá kell vetnem az igényeinek?

A válaszkészség nem jelent mást, minthogy reagálunk a kisbabánk jelző viselkedéseire. Minden jelzés, amellyel a baba felkelti a gondoskodó magatartást: szemkontaktust keres, gügyög, rugdalózik, majd panaszkodik, nyűgösködik és végül sír. Ha a kezdeti jeleket felismerjük és reagálunk rá, akkor megelőzzük, hogy drasztikusabb jelzéseket kelljen adnia.

A kezdeti jeleket pedig úgy lehet könnyen felismerni, ha a kisbabánk közvetlenül mellettünk van, ennek eszköze nappal a hordozás, éjszaka az együtt alvás. Ezek persze nem kötelezőek a biztonságos kötődéshez, én például egyik gyerekemmel sem aludtam együtt, viszont mindig felkelek hozzájuk éjszaka, ha bármi miatt sírnak.

Emellett anyakét a saját igényinkre is figyelnünk kell, nem szabad a végletekig mártírkodni, hiszen annak a gyereknek tíz év múlva is szüksége lesz egy egészséges anyára. Abban áll a kihívás, hogy az igényeket összeegyeztessük.

Elkényeztetés és elkapatás

A gyerek igényeire való reagálással nem lesz a babánk elkényeztetett. A babák biztonságra törekvése biológiai ösztön, az anyai közelségének igénye a túlélésük záloga.

Elkényeztetni csak önálló akarattal rendelkező gyereket lehet, akinek nem húznak határokat a szülei és mindet kénye-kedve szerint alakítanak. A kisbabákat hozzá lehet szoktatni a közelséghez, amelyből ha eleget kap ebben a korai életkorban, akkor később magabiztosabban áll meg egyedül a lábán.

Minden szülő vágya a biztonságosan kötődő, kiegyensúlyozott és boldog baba. A gyereknevelésben viszont az a legnehezebb, hogy csak akkor lehetünk biztosak a sikerben, ha majd megnézzük, hogy a gyermekünk hogy bánik a leendő unokáinkkal. A válaszkész nevelés a biztonságos kötődés kulcsa, nem elkényeztetés. Ez a kapcsolat egy életre szól, rajtunk áll, hogy ebben az érzékeny korai életszakaszban hogyan alapozzuk meg!

Tündéranyu

 

7 kedvelés
Előző bejegyzés: Tabáni István: „Egy gyerek lenne a legszebb ajándék karácsonyra!”Következő bejegyzés: Íme, a tudományos magyarázat, hogy miért magadnak vegyél először ajándékot!

Kapcsolódó bejegyzések